Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                      Bill és a nyom

                           

A lábam már fájt a sok gyaloglástól.Hiába,Sundance ott maradt Nagyapa mellett.A farmról valahogy közelebbnek tűnt az erdő.
Futásnak eredtem.De egy pár lépés után elhasaltam a kemény,poros földön.
A bokám rettentően fájt.Egy repedésben botlottam el.Egy hasadásban.Nem is,ez leginkább egy vasalatlan patához hasonlitott.
A fejem zúgott.Épp felültem,mikor megláttam.
Egy kecses fekete fej,nagy szemek.Egy ló bámult rám az erdőből!
Először azt hittem,Bad Boy az,de mikor kicsit közelebb léptem,láttam,nincs rajta szerszámzat és nincs hókája sem,mint Bad Boy-nak.
Még egyet közelebb léptem,és azt hittem a ló el fog vágtatni,de ő teljesen nyugodtan állt ott és bizalmasan pislantgatott felém,mintha csak azt akarná,jöjjek még közelebb.
Hát közelebb léptem,de a ló hátrasunyta füleit,mérgeset fújtatott,majd elvágtatott.
Már tudtam,miért.
Chris közeledett eszetlen iramban felém,az út csak úgy porzott mögötte.Közvetlen előttem egy képeskönyvbe illő stoppot mutatott be,majd félszegen levigyorgott rám.
-Mi van,elveszett a lovad?
Mérgesen fújtam egyet lenéző hangon közöltem vele:
-Sundance otthon van.Amúgy meg semmi közöd hozzá.
-Na,gyere,pattanj föl.Szépen hazamegyünk és elmondjuk Nagyapának,Sundance nem neked való-paskolta meg a nyereg mögötti részt.
Engedelmesen felszálltam mögé és úgy igyekeztem eloszlatni a testsúlyom,hogy ne terheljem a fekete mén kényes hátát.
Hazafelé kérésemre csak léptünk.Szerencsére.
Nagyapa már leszerszámozta Sundance-t,épp most csutakolta az udvaron.
Mikor megérkeztünk,az idióta bátyám megint rákezdte:
-Nagyapa,Sundance nem Katenek való,lees...
De nagyapa titokzatosan beléfolytotta a szót:
-Nem esett le.És megértem,ismerem,akivel találkozott...
A szivem hevesebben kezdett dobogni.Gyorsan lecsúsztam Bad Boy hátáról,majd átvettem Nagyapától a keféket.
-Tényleg?Honnan?
De Nagyapa addigra már korát meghazuttolóan gyorsan felszivódott.
Így hát némán csutakoltam fényesre Sundance szőrét.
Odaadtam neki a reggelinél elmarkolt almámat,ami ugyan kissé fonnyadt volt,de Sunny nagyon örült neki.Kicsomóztam a szoros kötelet,amivel ki volt kötve egy póznához,majd kibogóztam a nyaka köré font laza kötelet is,majd egy hirtelen ötleten kapva megmarkoltam a sörényét és játszi könnyedséggel fellendültem Sundance csupasz hátára.Még nem nagyon volt alkalmam szőrén lovagolni,de most nem féltem a kedves kanca széles hátán.
Szépen lépésben haladtunk a legelő felé,ahol ma Sunny a többi lóval az éjszakát tölti majd.
Mikor odaértünk,lecsúsztam a hátáról,megsimogattam és gondosan bezártam a legelő kapuját.
A lenyugvó nap aranyra festette a közeledő anyám és Pillangó testét.
Könnyedén belovagoltak mellettem a karámba,majd anya gyorsan és gyakorlottan leszerszámozta és lecsutakolta.Egy kicsit mellém ült a legelő keritésére gyönyörködni velem a naplementében és a lovakban,majd felpattant és besietett a faházba vacsorát késziteni.
A nap lassan lemenni készülődött.A hatalmas legelőt körülölelő vad hegyek árnyakat vetettek a békésen legelésző hátasokra,nagyapám büszkeségeire.
Most volt időm tüzetesen megvizsgálni a házat és környékét.
A ház nagy volt,sok ablakkal,lent egy kis verandával és nagyapa hintaszékével,melyen kiskoromban annyit hintáztam,és ami olyan kellemes hangon nyikorog.Elmosodtam.
A falon sok bika- és marhaszarv ált trófeaként.Nem,nem nagyapa vadászta le őket.Ő nem birná megtenni.Akármilyen kemény is,a szive arayból van,főleg hogyha állatok vagy a család jön szóba.
A nagy westernház barnára mázolt keretű ablakain üveg helyett csak egy szúnyogháló volt,ugyanis itt,a kietlen pusztában,ahol csak homok és föld van,nagy a hőség és kevés a forrás.
Az istálló kicsit volt csak kisebb és ugyancsak fából készült,mint a ház.
Az istálló mögött terült el a hatalmas,néhol kies,néhol fás legelő.
Nem túlzok,hogyha azt mondanám,lóháton egy nap lenne körülkerülni a legelőt.
És itt,a spanyol gyarmat itthagyott nemes lovainak leszármazottjai pompásak és megbizhatóak voltak lovaglásokra és marhaterelésekre.
A nap utolsó,biborvörös sugarai cirógatták az arcom.Hamarosan besötétedik...
A házban már égett a villany,ezért lekászálódtam a keritésről és lassú,nyugodt léptekkel besétáltam a házba,ahol pompás vacsora volt.
Anya specialitása,az úgynevezett Arizona leves finoman fűszeres volt és csipett.
A második fogás chilis babos csirke volt,desszertnek gyümölcssaláta.
Vacsora után jóllakottan beszélgettünk,mikor szó esett Billről,aki holnap fog újra beállni a munkájába.
Végül felálltam,megdicsértem a vacsit,majd lezuhanyoztam és a puha pizsamámban befészkeltem magam a meleg takaró alá.
Ugyanis akár hiszitek,akár nem,Arizonában amilyen melegek a nappalok,olyan hidegek az éjszakák.
Ilyenkor,este,a bátyám lomha szuszogását hallgatva jövök is rá,milyen jó itt lenni,magam mögött hagyni a kételyeim és a félelmeim.Még egy darabig forgolódtam a puha takaró alatt.
Kicsit később mély álomba merültem.
Vajon mit hoz a holnap?Milyen lesz Bill?A következő fejezetből megtudod!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.